Refrén: Szép a város, szép a ház Szép az égbolt, szép a táj Vézna félhold nézd a lányt Testét alig fedi pár cérnaszál (2x) 1.verze (Tink): Tűsarkún flitterek Rúzsfolt a filteren Szeretők, hitvesek Évszámok, sírhelyek Hirtelen szinteket Lép az elme, ha érzi, nincs mese Két szem-fél szem-zárt szem Zabszem-porszem-láncszem Megtört DNS Tényleges a látás, élesebb Kést emel olykor a képzelet Ezt hárítsd hamar, ne késlekedj Rétegelt lélek, ködfoltok Önkontroll, börtönkomfort Körforgó ez az agyjáték A lét az idő, vagy tán én Refrén(2x) 2.verze (emekajji): Rúzsfoltok, elkent smink De a szemed úgy csillog, mint Éjjel Budapest, nappal a víz Víztükör A mosolyodnál nincs különb Hajad hullámaiban eveznek ujjaim Partot ér, milyen jó újra itt Száll a képzelet Karmol a körmöd, simogat két kezed Párától csöpög a mennyezet Az ágyra a köntöst leveted Szerelmi jelenet Rózsa, bon-bon, főszerep Csak egy vallomás nyomja a lelkemet Hiányzik a csajom – Budapest Hook/outro (emekajji): A Földnek a Holdja a Hold A Napnak a Holdja a Föld A Földnek a Holdja a Hold A Napnak a Holdja a Föld ..aha Nekem a Földnek a Holdja a Hold Nekem a Napnak a Holdja Budapest

1.verze (Phoenix/Bfok11): Már, unom a végét az elején Sohase hittem, hogy ilyen a menedék Mi az örök? Még maradok.. De nem mond hogy öljem a pillanatot Ami vissza nem köszön már Elteszem, de minek, amikor száll Meggyullad a szál, magába zár Mondanád tudom, de lakat a szád. Megérintem érzem ragad a láng Visz a dagály, mi tagadás: Fogadom, többé nincs akadály Hát rivalljon a tér, hol nincs a madár Meg a rivaldafény, attól amúgy se látsz Ember, utálom amivé válsz Fullad a Föld meg, amin épp állsz Ha hiábavaló; mond minek is vársz Minek a szabály, ha mindenki más Minek-e jelek, ha nincs aki lát?! 2.verze (Tink) Örülök, ha egyben találom a megállót Égnek a szemeim, lábamon nem állok Lemálló tapéta, elhagyott lelátó Folyamat lépegetnék, de vegetálok Olykor csak a b-boy póz Segít, már nem melegít a pokróc Korzózz tudatod peremén Nyeremény tárgyává válik a feledés Feketén-fehéren, vezérelv nélkül Kell, hogy a léttel szerényen bánj Égbe ér a belső gang Síncsikorgás felsőbb hang Jelenünk gyér átok Gyémántok karcolta rémálmok Egyszer minden hős feldől Kikopik az őserdő Hook: Egyszer minden hős feldől Kikopik az őserdő Egyszer minden hős feldől Kikopik az őserdő 3.verze (Gazsi Rap Show): Fújja a novemberi szél a Duna vizét De valahogy a hideg nem hatol csontig Csak felborzolja a szép felszínét Lubickolnak benne a csontik Kitolódott a nyarunk, meg az őszünk A tavaszt mi csak hírből ismerjük A csapadék csak ritkán érinti a bőrünk Ezért ami lehull azt megtiszteljük Nem hiszel ugye a felmelegedésben Nézz akkor nyugodtan a gleccser szemébe Magyarázd meg a jegesmedvének Hogy hol nézzen utána a nem létező jégnek Nem tudok vezetni, de nem is akarok Légszennyezés ellenes vagyok Szőke Gabit kérdezd az ózonrétegről A kocsiját megismered a méretről Egyedül ültök a négy ülésen Énekeltem már erről, úgy emlékszem Semmi se változott, így megismétlem Csak megdrágult a benzin egészen

1.verze (Tink): Ösztöneim pórázra kötném A vonzás terítene be ködként Föld – ég – víz – űr Görbébb szívzűr Törvény szintű Hogy mélabú, ami jut utóízül Nyomában napfény mosolyok Tekintet emlékekben gomolyog Golyónyom fogta elvárás Felismerése ront az elv árán Bűntudat közt a bódulat Bukdácsol, keresi a jó utat Fortuna kacér MILF Számára a sors a férfi Fecsegne ferde szemmel A fesztelennek elkeresztelt Évszázad, vészlárma szólal Szél támad, szétválasztó fal Épül az egyének közé Evidens elvek, enyém az övé Refrén (Tink): A félelmeinken enyhít A zene tud segíteni ennyit Folyamat a szertelen szív Adná, amit az ütem elbír (2x) Hook (Frank): Nincsenek véletlenek A mellemben érzem a mételyeket Mélyen, ha látok szép helyeket Magamba folytom a kételyeket (2x) 2.verze (Attila): Indítom a zenét most újból Hanghullámtól reszkető bútor Fortuna – nézd, nevetve gúnyol Azt érzed, csak veled undok Gyermekként koravén elme Felnőttként hol a védelmed? Fojtogatva cibál a karma Törékeny egyensúlyt zihálva tartja Lassanként elered az eső Az üvegen buborék fut, mint a pezsgőn Egy idegen érzés hiteget Gubbaszt a koponyám szélén Fakó alakok tesznek egy lépést én felém Már nyúlok is a hét decis Jäger-ért Ez egy kis mozdulat, visz Fortuna Mert, hogy leszarunk mindent, az jó duma De mi lesz majd ennek az eredménye? Vörösen izzó szemek fénye Csak az történik, ami lehetséges Mert a túlzott vágyódás ölni képes Refrén 2x Hook 2x

1.verze (Tink) A beton szomját oltja ereszcsatornából Egyének vagyunk, el kell, hogy ereszd a sorszámot Ezer csatolmány volt a levelem mellé Küldtem át demókat, hogy mire miket kenjél Egyikre lett huszonnégy, másikra tizenhat Ha rímeim közt bóklászol, kihallod szívem van A kick és a snare közé szól a tagsági Mindig van másik rap, érzed taps jár ki értük Refrén (Tink): Engem is a zene tart életben Tört dobok ismétlődnek, beszélgetek énemmel Ezek a fő alkotóelemek Az éveim kártyalapok, a pakliból emelek (2x) 2.verze (Tink): Elferdült a kép, ha tudod szögeld úgy Hogy egyenesbe kerüljön rajta a közelmúlt Inkább szövegzsúr legyen, mintsem rímpárbaj Kissé lapos napom volt, de nincs más baj Fények, ismét ébredés Íródnak étlen és szomjan a népmesék Négyesével fogy el a tollbetét A rímek szárnyalnak, repülök a Hold felé Refrén (3x)

Refrén x 1: E körképeken a történetek Maguk a jelek, mandala költészet ez Kapukat tár ki a tömör képzelet Történelmünk másodperc törtrésze lesz Mint az elme, mint a szív, nem ragyog úgy holdfény Nullától huszonnégy kell, hogy az úton légy Végtelen erdőket ígérnek zsákutcák A száguldás ellenére is csak hátul jársz Térképnek elég az értékrend Lépések vannak mögöttünk, előttünk fényévek Szállnék, lennék a szél helyében Az élet számít, nem a szégyenérzet A való néha öngólt rúg, olykor súroljuk Csúfos zsúr a létünk, ha tükrünk nem súgólyuk Újszülött univerzumokba utazunk Ahol honol a nyugalom, a szívünk oda húz Jól eső, ha légzésünk békésebb Legtöbbször árnyékunk kergetjük örök késésben Nagyszerű, mikor sikert a név adja Az igazság az, hogy a hegycsúcs még csupán az ég alja Csillagokat fognánk lepkehálóval A tarsolyban minden nap új röpke álom van Éteri cirkusz, sebhelyes sóhajok Űrhajó helyett irányítunk korhadt csónakot Refrén x 4

1.verze (Tink): Napjaim közt keresek összefüggést Ha énem kérdezi felém majd jössz –e fürgén Röpke szürkés vágóképpel Vegyül a szabadság a látótérben Sietek és ígérem hű leszek Sótlanságot nem dobják fel fűszerek Űrzene, amit a fül szeret Szűrt szavak, szűk szemek Zűrzavar, tiéd a főszerep Az élet rám pirít, de szívesebben főzne meg Kérdem én, miért nem eszik inkább szendvicset Birkák bégetik: rendicsek Senki se emel fel csak te magad A lábam, mint a szemem, néha leragad Ne tagadd, hogy neked is ismerős Mikor üveghegy mögött jár a friss erő Mikor hazugság mind, amit a mámor mond A kijelentések mögé jut három pont Köszönt a háborgó álomkór Gyere bólogass, ütemre káromkodj Gyere bólogass.. Gyere bólogass, ütemre káromkodj Refrén: Az élet néha olyan, mint egy félcédulás Aki négykézláb duhajkodik éjfél után Amit meg kéne tennünk az fényévnyi táv Az fényévnyi táv (2x) 2.verze (Tink): Nem mindenki bohém, aki kocsmába jár Borgőzbe folytván a kor párbaját A hétköznap igazgatja korpás haját Nagy krumplival kéri a kortárs kaját Gyűjtsd a pontot, érte sporttáska jár Éld életed, mert a sors mást talál Kézbesítőn megfakult postáskabát Szitokszó a lépcsőház mocskába száll Kint a gangon némán Nagysága áll Dohányfüstjét beissza a napsárga sál Hajléktalan kóbor macskát talál Cirógatja hasát, az kacskán kapál Szárnyalni kéne, hogyha rozsdás a láb Prűd rossz társaság a szűk mozgáshatár Előrelátás magas kár gyanánt Ez ismét ledőlő makacs kártyavár Ez ismét ledőlő makacs kártyavár – Ez mi? Ez ismét ledőlő makacs kártyavár Refrén (2x) 3.verze (Zsolaa Von Faktorlabor): Ez egy picit elüt Úgy peneljük , hogy kigúvad a szemük Tele van a zsebük Egyszerű trükk, több réteg bőrt vedlett a fejük Igazolnak a betűk Mindig tető alá hozzák a tetűk Szende a keretünk Minden kétséget kizárólag ki van a négy kerekünk Gyerünk, semmi nem szegi kedvünk Hát persze, hisz ez az örök heppünk Lágyan pulzál a basszus meg a clap-ünk Számos sármos dalt átjátszottunk, átmetszettünk Folytatom Kicsim, én szeretem ezt Pörgesd le a fekete lemezt ZsoliMoli, ezerrel repeszt..és! Egyedi lágysága szélnek ereszt Folytatom Kicsim, én szeretem ezt Pörgesd le a fekete lemezt ZsoliMoli, ezerrel repeszt..és! Egyedi lágysága szélnek ereszt

1.verze (Tink): Le kéne dőlni töltődni Vagy menni, lépni a körből ki Körmöl – ír, jegyzetel A levegő, költői percekbe Oldódó vegyszerek Az egész torta kell, nem pedig egy szelet Nincs győzelem, nincs veszteség Csak a felettünk elterülő testes ég Lesz esély, előttünk a messzeség a messzeség, a messzeség… 2.verze (Tink): Na kezdjünk el gondolkodni Komoly holmi, gomolygó kín A szellem – földi lét A pince a padlásra fölkísér Lelki sérv, a stressz is semmiért Roncsol, nincs arány, se mennyiség Túl könnyedén lesz törmelék Az áhítatból, a múlt körbeér Lépések, mint kötéltánc Mikor a középszer közénk áll 3.verze (Tink): Hidd el, mindig meglep Ha álmaim fedik vasbeton leplek Akár egy lepke, száll a respekt Megint est lett, szánk a fat cap Minden új nap egy kopásnyom A szív dobog, zörög, kopácsol Ne is csodálkozz, miként kerülhet A tudatalatti a valón felülre Az idő pénz, sok a széf tolvaj Szétfolynak az órák, célpont vagy A szél forgat, létforma Homlokegyenest légtorna 4.verze (Tink): Le kéne dőlni töltődni Vagy menni, lépni a körből ki Minden új nap egy kopásnyom A szív dobog, zörög, kopácsol Nincs győzelem, nincs veszteség Csak a felettünk elterülő testes ég Lépések, mint kötéltánc Mikor a középszer közénk áll A szél forgat, létforma Homlokegyenest légtorna