E körképeken a történetek
Maguk a jelek, mandala költészet ez
Kapukat tár ki a tömör képzelet
Történelmünk másodperc törtrésze lesz
Mint az elme, mint a szív, nem ragyog úgy holdfény
Nullától huszonnégy kell, hogy az úton légy
Végtelen erdőket ígérnek zsákutcák
A száguldás ellenére is csak hátul jársz
Térképnek elég az értékrend
Lépések vannak mögöttünk, előttünk fényévek
Szállnék, lennék a szél helyében
Az élet számít, nem a szégyenérzet
A való néha öngólt rúg, olykor súroljuk
Csúfos zsúr a létünk, ha tükrünk nem súgólyuk
Újszülött univerzumokba utazunk
Ahol honol a nyugalom, a szívünk oda húz
Jól eső, ha légzésünk békésebb
Legtöbbször árnyékunk kergetjük örök késésben
Nagyszerű, mikor sikert a név adja
Az igazság az, hogy a hegycsúcs még csupán az ég alja
Csillagokat fognánk lepkehálóval
A tarsolyban minden nap új röpke álom van
Éteri cirkusz, sebhelyes sóhajok
Űrhajó helyett irányítunk korhadt csónakot